Hossza: 30 cm + 40 cm csupasz farok Súlya: 300 g Elterjedése: Közép- és Dél-Amerika, Mexikótól Argentínáig Élőhelye: Folyók Szaporodása: December és január között legfeljebb öt utódot hoz a világra Étrendje: Folyami rákok, garnélák, halak, kevés gyümölcs Maximális élettartama: 2-3 év Természetvédelmi státusz: Nem fenyegetett Leírás: A vízi erszényes patkány a vidra dél-amerikai megfelelője. Hátsó lábujjai között úszóhártya feszül, sűrű, vízhatlan a bundája. E kiváló úszó az Amazonas és Dél-Amerika más, nagyobb folyóinak zavaros vizeiben halászik. Éjszakai életet él. A nappalt a folyópartba ásott vackában tölti. Az egyetlen olyan erszényes, amely a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Erszényének nyílását képes szorosan bezárni, hogy kicsinyei úszás közben szárazon maradjanak.
Hossza: 35-53 cm Súlya: 2,5-6 kg Elterjedése: Ausztrália és Tasmánia Élőhelye: Erdők, bozótosok és sivatagok Szaporodása: Júniustól szeptemberig egyetlen tojást rak, amelyet a nőstény 10 nap alatt költ ki Étrendje: Termeszek és hangyák Maximális élettartama: 15 év, egy állatkerti példány 50 évet élt Természetvédelmi státusz: Nem fenyegetett Leírás: Az ausztráliai hangyászsün a Monotremata rend mindössze két fajt számláló Tachyglossidae családjának tagja. Ez a primitív, sündisznószerű emlős a hüllőkhöz hasonlóan lágy héjú tojásokat rak. Méghozzá valami akrobatikus ügyességgel, egyenesen az erszényébe. Noha a tojásból kikelő újszülött hangyászsün csupán 15 mm hosszú és 0,4 g súlyú, 400 g-os testtömegének eléréséig igen gyorsan fejlődik. Az anya 43 nap elteltével kiteszi kicsinyét erszényéből. Noha a nősténynek két petefészke van, csak a bal termel petesejteket. Mivel olyan rovarokkal táplálkozik, amelyeket nem kell megrágni, a hangyászsünnek nincsenek fogai. A rovarokat hosszú, ragadós nyelvével fogja meg. Lábain jól fejlett karmok vannak. Ezekkel korhadt farönköket tép fel és behatol a termeszek betonkemény váraiba is. Az emlősök körében ritkaság a méregmirigy. A hangyászsün hátsó lábán ilyen szerv található, s vele összeköttetésben egy sarkantyúszerű nyúlványa is. Ezt valószínűleg küzdelem közben használja. Ha ragadozó támadja meg, labdává gömbölyödik, így tüskéi megvédik. A védekezés másik módja, hogy repedésekbe rejtőzik, vagy a homokos talajba olyan gyorsan ássa be magát, hogy úgy tűnik, mintha a földbe süllyedne. A hangyászsün, mint megannyi hüllő, a hideg idő beköszöntével téli álmot alszik. Ez idő alatt táplálkozás nélkül akár egy hónapot is könnyen átvészel. Az ausztráliai hangyászsün péniszéről egészen egyedi dolgok derültek ki: https://24.hu/tudomany/2025/09/26/hangyaszsun-negyfeju-penisz-furcsa-allat/ A hangyászsün orrváladéka játszik szerepet testének hűtésében: https://ng.24.hu/termeszet/2023/01/20/orrvaladekaval-huti-magat-a-hangyaszsun/ 2013-ban a Fővárosi Állatkertbe is érkezett két példány az állatból: https://www.origo.hu/tudomany/2013/01/hangyaszsun-tojasrako-emlos-koltozott-a-budapesti-allatkertbe
Súlya: 2 kg Elterjedése: Kelet-Ausztrália és Tasmánia Élőhelye: A szubtrópusi partvidék folyóitól és tavaitól egészen az 1500 méter tengerszint feletti magasságon található havasi patakokig Szaporodása: Július-augusztusban 1-3 lágy héjú tojást rak, 10-12 napig költ Étrendje: Rovarlárvák, rákok, ebihalak, férgek Maximális élettartama: 10-15 év, fogságban egy példány 17 évig élt Természetvédelmi státusz: Mérsékelten fenyegetett Leírás: A legprimitívebb tojásrakó emlősöknek, a kloákások /Monotremata/ rendjébe, mindössze két család tartozik. Ezek egyikének tagja a kacsacsőrű emlős. Amikor 1798-ban az első példányt Európába hozták, az emberek tréfának véltek egy olyan állatot, amelynek feje és lábai kacsától, teste pedig vidrától származik. Kitartóan és kecsesen úszik. Mellső végtagjaival hajtja előre magát, hátsó lábaival egyensúlyoz és kormányoz. Sziklák vagy farönkök alá ékelődve hosszú percekig képes a víz alatt maradni, miközben az iszapos folyóágyat kutatja rákokért és férgekért. Búvárkodás közben füleit és szemeit bőrszerű lebeny borítja, ezért táplálékát csak érzékeny csőrével találhatja meg. Az emlősök között egyedülálló módon, testhőmérséklete mindössze 30 °C és erősen ingadozik. A nőstény tojásait a folyópartba ásott kanyargós alagút végén levő, fűvel bélelt fészkébe rakja. Az alagút általában 5-10 méter hosszú, de 30 méteres is előfordulhat. Általában két tojást rak, amelyeket teste melegével költ ki. A tojásokból apró, csupasz, alig 18 mm hosszú fiókák bújnak ki, amelyek alig nagyobbak, mint egy babszem. A kicsinyeknek 10 foguk van, amelyeket később kihullatnak, kifejlett korban ezeket szarulemezek helyettesítik. Mivel a kacsacsőrű emlősnek nincsenek valódi csecsbimbói, a kicsinyek a tejmirigyeket övező szőrökről és egy köztük kialakuló bőrredőből nyalogatják az anyatejet.
