Hossza: a hím 50-60 cm, a nőstény 40-50 cm
Elterjedése: Kelet-Ausztrália és Tasmánia
Élőhelye: A szubtrópusi partvidék folyóitól és tavaitól egészen az 1500 méter tengerszint feletti magasságon található havasi patakokig
Szaporodása: Július-augusztusban 1-3 lágy héjú tojást rak, 10-12 napig költ
Étrendje: Rovarlárvák, rákok, ebihalak, férgek
Maximális élettartama: 10-15 év, fogságban egy példány 17 évig élt
Természetvédelmi státusz: Mérsékelten fenyegetett
Leírás: A legprimitívebb tojásrakó emlősöknek, a kloákások /Monotremata/ rendjébe, mindössze két család tartozik. Ezek egyikének tagja a kacsacsőrű emlős.
Amikor 1798-ban az első példányt Európába hozták, az emberek tréfának véltek egy olyan állatot, amelynek feje és lábai kacsától, teste pedig vidrától származik.
Kitartóan és kecsesen úszik. Mellső végtagjaival hajtja előre magát, hátsó lábaival egyensúlyoz és kormányoz. Sziklák vagy farönkök alá ékelődve hosszú percekig képes a víz alatt maradni, miközben az iszapos folyóágyat kutatja rákokért és férgekért. Búvárkodás közben füleit és szemeit bőrszerű lebeny borítja, ezért táplálékát csak érzékeny csőrével találhatja meg. Az emlősök között egyedülálló módon, testhőmérséklete mindössze 30 °C és erősen ingadozik.
A nőstény tojásait a folyópartba ásott kanyargós alagút végén levő, fűvel bélelt fészkébe rakja. Az alagút általában 5-10 méter hosszú, de 30 méteres is előfordulhat. Általában két tojást rak, amelyeket teste melegével költ ki. A tojásokból apró, csupasz, alig 18 mm hosszú fiókák bújnak ki, amelyek alig nagyobbak, mint egy babszem. A kicsinyeknek 10 foguk van, amelyeket később kihullatnak, kifejlett korban ezeket szarulemezek helyettesítik. Mivel a kacsacsőrű emlősnek nincsenek valódi csecsbimbói, a kicsinyek a tejmirigyeket övező szőrökről és egy köztük kialakuló bőrredőből nyalogatják az anyatejet.
Élőhelyük szűkülése miatt egyedszámuk drasztikusan csökkent, egy 2018-as becslés szerint: https://index.hu/techtud/2020/01/20/a_kihalas_szelere_sodrodott_a_kacsacsoru_emlos_ausztralia_veszelyeztetett_faj_klimavaltozas/
A dán Koppenhágai Egyetem kutatói a kacsacsőrű emlős genetikáját vizsgálták. Meglepő eredményekre jutottak:https://hvg.hu/tudomany/20210113_kacsacsoru_emlos_genetikai_kod_genetikai_terkep_evolucio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése